2012. június 20., szerda

13. Eltűnt emlékek


Lassan kinyitottad szemeidet. Eközben megérkezett az orvos, odalépett hozzád, majd megkezdte a vizsgálatot. Pupilláidat megnézte, majd hogy reagálsz-e.

-_____________!Hall engem?
-Én...-nyögdécseltél.
-Hallja amit mondok?
-Igen..de..hol vagyok?-néztél szét.
-Kórházban. balesete volt!
-N-Nem emlékszem semmire.-mondtad halkan.
-Hányat mutatok?-mutatta 2 ujját.
-Kettőt.
-Rendben, elvégzünk néhány tesztet is, mindjárt visszajövök!-ezzel elhagyta a szobát.
-Kicsim! Hogy vagy?-lépett oda anyukád.
-Nagyon aggódtunk érted!-fogta meg kezed apud, de hirtelen kihúztad övéből.-M-Mi a baj?-néztek furán.
-Elnézést..de kik maguk?-kérdezted összehúzott szemöldökkel.
-Kik vagyunk? Kicsim..hát a szüleid..nem, nem emlékszel?-néztek egymásra őseid.
-Sajnálom, de nem ismerem önöket!-jelentetted ki.
-Dr. Úr!-kiabált sírva anyukád.

Jött az orvos, akinek szüleid beszámoltak. Elvégeztek néhány tesztet, amiből kiderült, hogy megsérült a hosszú távú memóriád. A doki elmagyarázta, hogy örökre így maradhatsz, és nem térnek vissza emlékeid. Faggatni kezdtek, amiből kiderült, hogy a karriered megmenekült. Arra emlékszel, hogy nagyszerű táncos vagy, de semmi más nem rémlik. Jiyong mindent az ajtóból figyelt, majd közelebb merészkedett hozzád.

-Hé, ______________!-mosolygott.
-Öhm..-néztél szüleidre.
-Kicsim, ő itt Jiyong! A koreográfusa vagy.
-Áhh..szia!-köszöntél halkan.
-Hogy vagy?-ült le közben melléd.
-Nagyszerűen, kivéve, hogy nem emlékszem semmire!-mondtad cinikusan.
-Biztos vagyok benne, hogy minden rendbe jön.-simogatta meg a karod, de te elhúztad.

Beszélgettetek, Ji mesélt neked azokról az időkről, amiket vele és a fiúkkal töltöttél. Bár azt a részt kihagyta, hogy hogyan bánt veled SeungRi. A leader éhségre hivatkozva kisétált, és felhívta Ririt. Elmesélte neki, hogy amnéziád van. A maknae be akart jönni hozzád, de nem tudott szüleid miatt.
Teltek a napok, az arcodon lévő nagy sebek, horzsolások kezdtek elmúlni. A fiúk is jártak bent nálad, újra bemutatkoztatok. Mindenki, kivéve SeungRi. Hiányoltad is, megakartad ismerni, mivel ő a szomszédod is. Mindig kimentették valahogy, hogy sok dolga van.
Már eltelt 2 hét ébredésed óta, majd nem látták akadályát annak sem, hogy hazamehess. Dolgozni még nem szabad, azzal még egy kicsit várnod kell. Hazaérve szétnéztél majd újra és újra felfedezted a házat. Nem rémlett semmi, csak a tánc iránti szerelmed. Szüleid tanácsára kicsit lepihentél, majd álomba szenderültél. Vacsora időben kószálódtál ki az ágyból, lezuhanyoztál, majd evéshez készülődtél. Csendesen fogyasztottátok a finomságokat, mikor megszólalt a csengő.
-Majd én nyitom!-indult anyukád a kijárat felé.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése