11. Nincs bocsánat

-Mondja már kérem!-tette össze kezét anyud.
-Nos..a műtétet túlélte, de még nincs túl az életveszélyen. Nagyon súlyosan megsérült. Főleg az agy károsult, és nem tudjuk, hogy felfog-e épségben épülni. Ha nem ébred fel 24 órán belül, valószínűleg..
-Igen?-kérdezte Riri.
-Kómába eshet!-erre a kijelentésre mindenkit elöntött a félelem. Mi van ha nem ébred fel soha többé?-És ez sajnos hónapokig is elhúzódhat. Akár évekbe is telhet.
-Édes Istenem!-esett össze anyukád.-Most hol van? Látni akarom!-hirtelen felpattant.
-Sajnálom asszonyom, de most nem mehet be hozzá!
-Látni akarom a lányomat!-mondta remegő hangon, ugyanakkor határozottan.
-Értse meg kérem! Nincs olyan állapotban!
-Könyörgöm, egy percet adjon!
-Hjaj..egy perc!

Elkísérték hozzád, majd leült az ágyad szélére. Óvatosan megfogta a kezed, majd szomorúan nézte ahogy mindenféle csövekkel vagy telerakva. Megszakadt érted a szíve. Az arcod alig lehet felismerni a sérülések miatt, nagyon sokat roncsolódott. Nem tudta elviselni azt a gondolatot, hogy talán soha többé nem ébredsz fel. Pár perc után megkérték, hogy hagyja el a szobát, majd fájó szívvel távozott. Szobád előtt leült édesapáddal. A fiúk még ott voltak, aggódtak érted.

-Azonnal tűnj el innen!-mutogatott apud Ririre.
-Kérem, ne küldjön el!
-Azonnal tűnj a szemünk elől! Igazad volt! Ez mind-mind miattad történt! Talán soha nem ébred fel, de akkor az a te lelkeden szárad!-így anyud.
-Tudom, hogy hibáztam, de kérem ne küldjenek el, én ..
-Te? Semmi közöd a lányunkhoz, most pedig!-mutatott anyukád a kijárat felé.
-Rendben elmegyek, de nem most láttak itt utoljára..-indult el a maknae.
-Azt majd meglátjuk!-szólt apud halkan.

Ezzel Riri felállt, majd elindult a kijárat felé. Barátai is mentek vele, hogy kicsit megnyugtassák. A maknae majd beleőrült a bűntudatba, hiszen teljes mértékig tudta, hogy mindenről ő tehet, és senki más.

-Gyere hazaviszlek, így ne vezess!-fogta meg vállát Ji. Beültek az autóba, majd indultak is. SeungRi meg sem szólalt, csak nézett a távolba. Kattogott az agya, nem tud megbocsájtani magának. Nagyon bánja, hogy így viselkedett veled, hiszen az érzéseit nem tudja semmissé tenni, akár mit is csinál.

-Jó napot!-jött be szobádba az orvos.
-Örvendek!-szóltak szüleid.
-Rossz hírekkel tudok szolgálni..-kezdett bele.-A lányuk..kómába esett.
-Óó..Jézusom!-kezdett sírni anyukád.
-Sajnálom! Mi mindent el fogunk követni, hogy fölépüljön!

Mivel szüleid minden nap bent voltak veled, Riri nem tudott elmenni. Ezért barátait küldte oda, hogy megtudja, javult-e valamit az állapotod.
Teltek a napok, de még mindig életveszélyben voltál. Nem voltál még túl a nehezén.
Egy nap csörgött Riri telefonja, Jiyong volt az.

-SeungRi! Gyorsan gyere be a kórházba! ___________ szülei elugrottak valamit elintézni!-sürgette barátját.
-10 perc, és ott vagyok!